Szerelem a palackban

Szerb Antal egyik legbájosabb novellája a Szerelem a palackban. A Szerelmet egy önálló személyiséggel rendelkező kis lénynek írja le és talán ez a bemutatás a legmegfelelőbb, hacsak arra gondolok, hogy hányszor kerültem már olyan helyzetbe, hogy az eszem tudta, hogy nem kellene belemennem abba a kapcsolatba, de az a makacs, önfejű szívem erősebb volt és győzedelmeskedett. Szerintetek is ilyen lehet a Szerelem lény?

“A szobában kis mécses égett. Klingsor a bűvös szemüveg segítségével átlátott a takarón, az ingen, a bőrön, bele Lancelot testébe és figyelemmel kísérhette a kis életszellemek pajzán játékait, amint a vérerek labirintusain kergették egymást fel-alá. Sokáig tartott, amig a Szerelmet megtalálta közöttük. De végre rálelt: ott ült a Szerelem lovagló helyzetben Lancelot hátgerincén és egy kicsi tollseprűvel csiklandozta. Azután elúnta ezt a játékot, ügyesen bebujt a tüdő lebernyegei közé és összeszorította a lovag szívét. De ezt is régi tréfának találhatta, mert beült az aortába és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a fínom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére, lábát lóbálva és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak.

A Szerelem az ágy szélén ült – ez volt az alkalmas pillanat. Klingsor gyorsan fogta a harapófogót és nyakoncsípte vele a Szerelmet. A Szerelem sikított egyet és elejtette a tükröt.

A hangra az éberen alvó Lancelot felébredt, egy pillanat alatt talpon volt, kezében vánkosa alá rejtett kardja és rárohant Klingsorra. Mikor észrevette, hogy Klingsorral áll szemközt, zavartan és gyanakodva leengedte kardját.

– Te vagy az, Klingsor? – Nagyon restelte, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta házigazdáját.

– Igen… erre jártam… gondoltam, megnézem, hogy alszol.

– De minek az a harapófogó a kezedben?

– Tudod, ha netalán valami féreg zavarná az álmodat, hogy megfoghassam.

– Ahhoz neked ekkora szerszám kell? Nekem egy darab papír is jó.

– Én nagyon undorodós természet vagyok.

– És fogtál legalább valamit?

– Igen… de egészen jelentéktelen.

És megmutatta a Szerelmet.

– Pfuj, de csúnya, – mondta Lancelot és kissé gyanakodva visszafeküdt.

Klingsor is visszatért szobájába. A Szerelmet begyömöszölte egy palackba, gondosan bekötötte pergamenpapírral és cukorspárgával és a pergamenre rárajzolta Salamon király pecsétjét. Azután egy kis vignettát ragasztott az üvegre, ráírta: Amor, amoris, masc. és beállította a polcra, a többi, szellemet tartalmazó palack közé. A Szerelem úszkált körül a spirituszban, mint egy bánatos béka. Klingsor megelégedetten feküdt le.”

részlet – Szerb Antal – Szerelem a palackban